Fűszervajat már többször készítettem korábban, különféle zöldfűszerekkel,néha fokhagymával vagy citrommal megbolondítva. De a napokban valami újba vágtam bele: vadnövényes fűszervaj készült, és azt kell mondjam, ez valami egészen más élmény lett. Mintha a természet egy extra nagy adag frissességgel, gyógyító erővel és szabadság-ízzel öntötte volna nyakon a szokásos vajamat.
Ez az apró változtatás – hogy a megszokott fűszerek helyett vadon nőtt gyógynövényeket használok – olyan, mintha egy kis szelet erdőt, rétet, tavaszi napfényt csomagolnék bele minden szelet kenyérbe. Ráadásul ezek a növények ott vannak körülöttünk: az udvarban, az árokparton, a réteken, vagy éppen az erdőszélen. Sokan gyomként tekintenek rájuk, pedig egy csomó közülük ehető, sőt gyógyító hatású.
A természet folyamatosan változik, és vele együtt a növények is. Ezért a fűszervaj összetevői évszakonként változhatnak – attól függően, épp mit találunk a környezetünkben. Most tavasszal és nyár elején például rengeteg ehető vadnövény közül lehet válogatni. A friss, zsenge levelek különösen alkalmasak fűszervajhoz, mert nem túl erőteljes az ízük, mégis karaktert adnak.
Az én mostani válogatásomban például szerepelt:
- Mezei sóska – enyhén savanykás, frissítő ízt ad
- Pásztortáska – egyedi, borsos-fűszeres karakterrel
- Lándzsás útifű – visszafogottabb íz, de gyógyító hatású
- Zamatos turbolya – édes, ánizsos, nagyon finom!
- Citromfű – frissítő, citrusos
- Vad menta – mentolos, hűsítő
- Pitypanglevél – enyhén kesernyés, de nagyon jó méregtelenítő
Ezek közül nem kell mindet beletenni, elég 2-3-féle, attól függően, mihez van kedved, és mit találsz a közeledben. Fontos, hogy csak akkor gyűjts vadnövényeket, ha biztos vagy benne, mit szedsz – és csak olyan helyről, ahol nem szennyezett a talaj (út széléről, ipari területről inkább ne!).
Vadnövényes fűszervaj recept
A vajkészítés egyébként sokkal egyszerűbb, mint ahogy elsőre hangzik. Én most házilag készült vajat csináltam, mert szerettem volna tényleg teljesen házi, természetközeli változatot. Az alap mindössze:
- 500 ml tejszín (lehetőleg magas zsírtartalmú, legalább 30%)
- 1 teáskanál só
- 2 nagy maréknyi vadnövény, ízlés szerint válogatva
A tejszínt betettem a mixerbe, és elkezdtem felverni. Először klasszikus tejszínhabot kapsz – semmi meglepő –, de a trükk itt jön: nem szabad abbahagyni. Ha tovább vered (kb. 8-10 percig), akkor a tejszín szétválik vajra és írósavóra. Egyszer csak látod majd, hogy a habból darabos massza kezd kialakulni, a folyadék különválik – na, ez az a pont, amikor már tényleg vajad van!
Ha nincs mixer otthon, semmi gond – van egy régi trükk: tedd a tejszínt egy csavaros tetejű befőttesüvegbe, és rázd, rázd, rázd! Egy kis karizom-edzésnek is beillik, de kb. 15-20 perc rázás után ugyanúgy elválik az írótól a vaj. Mikor már egy sűrű, szilárdabb állagot kapsz, és külön folyadék is megjelenik, akkor készen vagy.
Ekkor a vajat szűrd le, és hideg víz alatt mosd át – ezt azért kell, hogy az író teljesen kijöjjön belőle, így tovább eláll, és nem savanyodik meg hamar.
Vadnövények hozzáadása – az igazi varázslat
A növényeket előtte természetesen alaposan megmostam és le is szárítottam. Fontos, hogy ne legyenek vizesek, különben a vaj könnyebben megromlik. Apróra vágtam őket, majd hozzákevertem a friss vajhoz, végül hozzáadtam a sót is.
Az ízek összeérése miatt érdemes egy kis időt adni a vajnak: sütőpapírba csavartam, és betettem a hűtőbe. Ott simán eláll akár két-három hétig is – bár nálunk őszintén szólva nem sokáig bírta, mert nagyon gyorsan elfogyott!
Tálalás, tippek, variációk:
Ez a vaj valami mennyei, ha pirított kenyérre kenjük, főleg egy kis házi kovászos kenyérrel… de szuperül passzol sült krumplihoz, grillezett zöldségekhez, húsokhoz vagy akár halakhoz is. A citromfüves-mentás változat például remekül működött sült pisztránghoz, míg a turbolyás-citromfüves inkább grillezett csirke mellé volt telitalálat.
Ha nem szeretnél a vajkészítéssel bíbelődni, természetesen vehetsz boltban is egy jó minőségű vajat, és csak a növényeket keverd hozzá – így is isteni lesz, és legalább ugyanannyira természetes.
Miért lett a kedvencem?
Azt hiszem, azért lett ez az egyik kedvenc projektem, mert tényleg közelebb hozta hozzám a természetet. Jó érzés, hogy nem egy boltból származó előrecsomagolt ételt kenek a kenyeremre, hanem olyasmit, amit én magam készítettem, abból, amit a természet ajándékozott nekem.
És ami még szebb: ezt akár gyerekekkel is lehet csinálni. A növénygyűjtés igazi kaland, a vajrázás jó móka, a kóstolás pedig közös öröm.
Szóval, ha eddig még nem próbáltad, adj neki egy esélyt. Egy kis séta a réten, egy maréknyi zöld, egy kis vaj – és máris ott a természet a tányérodon.
Ez is érdekelhet: https://anyatippek.com/csalan-pesto/
