Cukormentes levendulás kekszek – illatos finomság piknikre vagy ajándékba
A levendula számomra mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Egyszerűen imádom az illatát, az ízét, azt a megmagyarázhatatlan békét és nyugalmat, amit áraszt magából. Legyen szó limonádéról, fagylaltról vagy éppen süteményről, ha levendula van benne, biztos, hogy az én kedvencem lesz. Nem is volt kérdés, hogy előbb-utóbb ki kell próbálnom valami igazán finom, de cukormentes édességet is, amiben a levendula kapja a főszerepet.
Így született meg a cukormentes levendulás kekszek ötlete. Ezek a kis illatos finomságok nemcsak magukban fogyasztva varázslatosak, hanem remekül megállják a helyüket piknikre vitt harapnivalóként, vagy akár ajándékként is egy szép celofánba csomagolva, friss virágokkal átkötve. Anyák napjára, születésnapra, vagy csak úgy, ha kedveskedni szeretnék valakinek, mindig nagy örömet szoktak okozni.
Ráadásul az elkészítésük sem ördöngösség, és az eredmény olyan, hogy az ember nem is hiányolja belőle a cukrot. Sőt, a természetes ízek így még inkább érvényesülnek.
A levendula varázslatos hatása
Mielőtt belevágnék a sütés történetébe, mesélek egy kicsit arról, miért is jó ötlet levendulát használni a konyhában. A levendulát évszázadok óta használják nemcsak illatosításra, hanem gyógyászati célokra is. Nyugtató hatása közismert: segít oldani a feszültséget, csökkenti a stresszt, és hozzájárul a nyugodt alváshoz is. Emellett antibakteriális, gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal is bír.
Ha ételekben használjuk, mint például ezekben a kekszekben, az íze egyszerre virágos, friss és enyhén fanyar, amitől különleges és felejthetetlen lesz minden falat. Fontos azonban, hogy csak kezeletlen, kifejezetten étkezési célra termesztett levendulát használjunk – a kertből leszedett saját levendula például tökéletesen megfelel.
Hozzávalók:
-
200 g liszt
-
100 g vaj (szobahőmérsékletű)
-
50 g eritrit (vagy más természetes édesítő, pl. xilit)
-
1 tojás
-
1 teáskanál vanília kivonat
-
2 evőkanál friss levendulavirág (vagy 1 evőkanál szárított, étkezési célú levendula)
-
1/2 teáskanál sütőpor
-
csipet só
Elkészítés:
Egy szép tavaszi délután döntöttem el, hogy nekiállok megsütni ezeket a kekszeket. A kertben éppen teljes pompájában virágzott a levendula, így első dolgom az volt, hogy gyűjtsek belőle egy szép maroknyit. Óvatosan, kézzel szedtem le a kis virágokat, ügyelve arra, hogy ne rángassam ki az egész ágat, csak a legszebb, frissen nyílott virágokat csipegettem le.
Miután összegyűjtöttem a szükséges mennyiséget, leültem a konyhaasztal mellé, és apránként lehúzgáltam a virágfejeket a szárakról. Imádom ezt a részt az egész folyamatban – olyan jó illat lengte be az egész konyhát, mintha egy levendulamezőn ültem volna.
A tészta alapja egy könnyű, omlós keksztészta volt. Mivel cukormentes változatot szerettem volna készíteni, eritritet használtam édesítésre, ami tökéletesen működik sütésnél, ráadásul nem emeli meg a vércukorszintet sem. A vajat kicsit megolvasztottam, majd az eritrittel habosra kevertem. Ezután hozzáadtam egy tojást és egy kevés vaníliakivonatot, hogy még finomabb legyen az alapíz.
A lisztet egy külön tálban összekevertem egy csipetnyi sütőporral és a frissen szedett levendulavirágokkal. Nem sajnáltam belőle – szeretem, ha igazán levendulás íze van a sütinek. Ezután a száraz hozzávalókat óvatosan a nedves keverékhez adtam, és lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam belőle.
Kézzel kis golyókat formáztam a tésztából, majd sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem őket. A golyókat kicsit lelapítottam, hogy szép, lapos kekszek süljenek belőlük. A sütő már előmelegítve várt, így csak néhány perc kellett, hogy aranyszínűre süljenek a kekszek. Az illat, ami közben betöltötte a konyhát, leírhatatlan volt – egyszerre édes, virágos és bódító.
Miután kihűltek, óvatosan áttettem őket egy légmentesen zárható dobozba. Így akár egy hétig is frissek maradnak – bár nálunk sosem tartanak ennyi ideig, mert pillanatok alatt elfogynak.
Ebből a mennyiségből nagyjából 30 kisebb kekszecske lesz. Ha nagyobbakat szeretnél, kevesebb darabra számíts, de a lényeg, hogy mindegyik szép, aranyszínű és roppanós legyen. Ajándéknak is tökéletesek, hiszen nemcsak finomak, hanem igazán különlegesek is. Én szívesen szoktam őket celofánzacskóba csomagolni, friss levendulával átkötni, így egy kis csokorral együtt igazi kézműves ajándék válik belőlük.
A KEKSZEK TÁROLÁSA
Mint említettem, a levendulás kekszek légmentesen zárható dobozban sokáig frissek maradnak. Fontos, hogy teljesen kihűlve tegyük el őket, mert ha még langyosak, akkor bepárásodhatnak, és elveszítik a ropogósságukat. Én általában egy szép üvegedénybe szoktam őket tenni, amit egy színes szalaggal átkötök – így nemcsak praktikus, hanem dekoratív is a tárolás.
Ha nagyobb adagot sütünk egyszerre, érdemes kisebb adagokban lefagyasztani is. Így bármikor előkaphatunk néhány kekszet, ha váratlan vendégek érkeznek, vagy ha egyszerűen csak kedvünk támad egy kis levendulás finomságra.
Miért szeretem annyira ezt a receptet?
A levendulás kekszek minden alkalomra tökéletesek: könnyűek, finomak, illatosak, és még cukor sincs bennük. Az ízük nem tolakodó, hanem kellemesen virágos, kicsit fanyar, kicsit édes – pont annyira különleges, hogy első harapásra elvarázsoljanak.
Ráadásul ez a recept olyan alap, amit bátran variálhatunk is. Ha például kicsit citrusosabb ízvilágot szeretnénk, reszelhetünk bele egy kevés citromhéjat is. Ha pedig igazán elegáns süteményt szeretnénk, a kihűlt kekszeket megmárthatjuk egy kevés cukormentes fehér csokoládéban – mennyei lesz!